Charlie Chaplin: Ami­kor sze­retni kezd­tem MAGAM

"Szeresd  felebarátodat, mint magadat"- hangzik Jézus mondata. Természetesen  nem szeretném kiragadni a környezetéből a "szeresd magad" szavakat és nem is az a célom ezzel az írással, hogy bebizonyítsam Jézus nagyobb hangsúlyt fektetett volna saját magunk szeretésére. De...

A társulati kiadványok elítélik, ha valaki  kedvez magának, egoistának nevezve az ilyen személyt. "Sok, ...  könyv kedvez az emberi büszkeségnek és hiúságnak. Az énre összpontosítják a figyelmet. .... Bár jó, ha kedvezően tekintjük magunkat, „az új szellemiségnek” egyik fő gondolata az, hogy feltétel nélkül szeressük magunkat. Egy író azt mondja, hogy az első és legnagyobb parancsolat, hogy „szeresd Magadat, mint Urat”. -g99 11/22  10.oldal.  Általában Jézus mondatának csak az első részével foglalkoznak, miszerint szeretnünk kell felebarátainkat, de a „mint magadat” kifejezés azt mutatja, hogy kell lennie némi önértékelésünknek vagy önbecsülésünknek"-g99 6/8 12.oldal 

Vajon mennyire szeretheti magát egy keresztény, ami még nem tekinthető egoizmusnak? Vajon megismerheti  magát egy személy, ha mindig csak mások érdekeit helyezi a sajátjai elé? Ha Jézus azt mondta, hogy szeressem a felebarátomat, mint ahogy magamat is szeretem, akkor valóban csak némi önértékelésre gondolt? 

 

Mivel egy destruktív közösségből jövök, el kellett, hogy teljen rajtam némi idő, hogy megismerjem magamat milyen is vagyok valójában. Eddig ugyanis csak egy érzelem és értelem nélküli katona voltam, aki azt csinálta, amit fentről mások mondanak neki. Ezalatt az egy év alatt sikerült megtudnom, hogyan viszonyulok emberekhez úgy, hogy nem mások mondják meg nekem hogyan kell, hogy viszonyuljak. Ezalatt az idő alatt sikerült látnom mi nekem a fontos, együtt érző, segítőkész vagy kedves tudok-e lenni, ha már nem muszáj. Mi az, ami kihoz a sodromból ill. hogyan viselkedek nehéz helyzetben. Tulajdonképpen így ismertem meg és fogadtam el magamat olyannak, amilyen vagyok. De eddig ezt nem tudtam magamról, mert nem összpontosíthattam magamra. Ezzel pedig még mindig nem azt mondom, hogy szeretem Magamban az Urat! 

Szó ami szó, eddig csak némi önértékeléssel rendelkeztem. Mivel maximalista voltam magammal szemben, sokszor mérges voltam, ha nem sikerült megcsinálnom azt, amit elterveztem. Ha pedig olyat tettem, amit nem kellett volna, iszonyú lelkiismeret-furdalásom volt, képes voltam évekig azon rágódni, nem bocsájtva meg saját magamnak. Úgy érzem mára ez megváltozott, de mindennap dolgoznom kell rajta.

Találtam Chaplintől egy verset, amivel saját magát ajándékozta meg 70. születésnapján.

A vers önmagában véve is különleges, mert nem sok olyan vers születik, amely a saját boldogságunkról, önértékelésünkről szól. Ajánlom minden olyan embernek, aki még nem tanulta meg szeretni és elfogadni magát.

Ami­kor sze­retni kezd­tem MAGAM – Charlie Chaplin

Ami­kor sze­retni kezd­tem magam, rájöt­tem, hogy a kín és az érzelmi szen­ve­dés csak arra figyel­mez­tet­nek, hogy saját iga­zam elle­nére élek.
Ma már ezt úgy isme­rem: HITELESSÉG.
Ami­kor sze­retni kezd­tem magam, rájöt­tem mennyire meg tud bán­tani vala­kit, ha a saját vágya­i­mat pró­bá­lom ráeről­te­tni erre a sze­mélyre, noha tudom, hogy sem az idő nem alkal­mas erre, sem a sze­mély nem áll készen rá, még akkor sem, ha ez a sze­mély én magam vagyok.
Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.
Ami­kor sze­retni kezd­tem magam, abba­hagy­tam egy más­fajta élet után sóvá­rogni és végre meg­lát­tam, hogy min­den, ami körül­vesz, arra hív engem, hogy növe­ked­jek.
Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.
Ami­kor sze­retni kezd­tem magam, meg­ér­tet­tem, hogy min­den körül­mé­nyek között jó helyen– és idő­ben vagyok, és min­den épp a meg­fe­lelő pil­la­nat­ban tör­té­nik. Hogy nyu­godt lehes­sek.
Ma ezt úgy hívom MAGABIZTOSSÁG.
Ami­kor sze­retni kezd­tem magam, már nem rabol­tam a saját idő­met és nem ter­vez­get­tem hatal­mas fel­ada­to­kat a jövő­ben. Ma, amit teszek, az örömet és bol­dog­sá­got okoz; olyan dol­gok ezek, ami­ket sze­re­tek és amik fel­vil­la­nyoz­zák a szí­ve­met. Ezt a magam mód­ján és a saját rit­mu­som­ban teszem.
Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.
Ami­kor sze­retni kezd­tem magam, meg­sza­ba­dí­tot­tam magam min­dentől, ami nem jó az egész­sé­gem­nek – étel, ember, dolog, hely­zet, vagy bármi, ami lehú­zott és magam­tól eltá­vo­lí­tott.
Elő­ször ezt a hoz­zá­ál­lá­so­mat egész­sé­ges ego­iz­mus­nak hív­tam.
Ma már tudom, hogy ez: ÉN-​​SZERETET.
Ami­kor sze­retni kezd­tem magam, már nem akar­tam, hogy min­dig nekem legyen iga­zam és innen kezdve egyre keve­sebb­szer téved­tem.
Mára fel­fe­dez­tem, ez a: SZERÉNYSÉG.
Ami­kor sze­retni kezd­tem magam, abba­hagy­tam a múlt­ban élni és a jövőért aggódni. Most már csak a pil­la­nat­nak élek, ahol min­den tör­té­nik. Ma min­den nap élek, nap­ról napra,
és úgy hívom: BETELJESÜLÉS.
Ami­kor sze­retni kezd­tem magam, észre­vet­tem, hogy az elmém meg tud zavarni és beteggé is tehet. De amint össze­kö­töt­tem a szí­vem­mel, az elmém érté­kes szö­vet­sé­gessé vált.
Ma ezt a kap­cso­ló­dást úgy neve­zem: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.
Nem kell többé fél­nünk az érvektől, a szem­be­sí­té­sektől, vagy más prob­lé­mák­tól önma­gunk­kal, vagy mások­kal kap­cso­lat­ban. Hisz még a csil­la­gok is össze­üt­köz­nek és az ütkö­zé­se­ik­ből új vilá­gok születnek.
Ma már tudom: EZ AZ ÉLET!

Forrás:

http://filantropikum.com/charlie-chaplin-ami%c2%adkor-sze%c2%adretni-kezd%c2%adtem-magam/