Hű és értelmes rabszolga - Nélküle nem lehet érteni a Bibliát?

Nincs még egy vallás, amelyik azt tanítja a Máté 24:45-47- ig terjedő versekről, hogy az itt szereplő hű és értelmes rabszolga konkrétan azonosítható személy lenne, csak Jehova Tanúi. Azzal, hogy ezt a tanítást a tagok elfogadják nem veszik észre, hogy tulajdonképpen más gondolkozik helyettük. Szalai András a "Jehova és a szervezet" című könyvében a Társulat kiadványaiból idézve mutatja be, hogyan is képez vakcsoportot a Vezető Testület. 

"Ha érdeklődő vagy Tanú vagy, akkor lehet, hogy nem is tudod: emberek százmilliói a Társulat irodalma nélkül, pusztán a Bibliát olvasva is élő istenhitre jutnak, teljesen megváltozik az életük, és tiszta szívvel követik Krisztust. Kérdés azonban, hogy miért nincs olyan ember, aki pusztán a Bibliáját olvasva elindult volna egy „hű és értelmes rabszolgát”, valamiféle „látható gondolatközlési csatornát” keresni? Mit gondolsz, miért nem elég ehhez Isten Szava, miért kell hozzá a Tanúk serege és a Társulat kiadványainak áradata?
 
Jehova Tanúi szervezetének vezetői kezdettől fogva és a mai napig azt állítják, hogy nélkülük, illetve a kiadványaik nélkül senki sem értheti helyesen a Bibliát. Bár az Őrtorony *30 újabban úgy állítja be a dolgot, hogy „Egy kis segítséggel meg lehet érteni a Bibliát”, a „kis segítség” valójában azt jelenti, hogy mindenki mindenben, egyszer s mindenkorra teljesen rászorul a Társulatra. A Társulat vezetői erre építik a tekintélyüket, ezért nem tűrnek a szervezeten belül ellentmondást, független gondolkodást, ezért hívnak mindenkit, hogy térjen át, és engedelmeskedjen nekik mindenben. Ugyanakkor – mint látni fogjuk – évtizedeken át alapvető dolgokban saját ítéletük szerint is tévtanokat tanítottak.
 
Aki azt állítja, hogy csak ő érti a Bibliát, az vagy kivételes képességű ember, vagy kivételesen ihletett. Amikor a szervezet vezetősége kijelent valamit, akkor nem a kivételes emberi képességeire hivatkozik (hogy pl. intelligensebb lenne másoknál), hanem az isteni ihletettségre. Ugyanakkor, ha valaki számon kéri a tévedéseket, akkor a szervezet azzal hozakodik elő, hogy a kiadványok írói is csak emberek, akik tévedhetnek, hibázhatnak, sőt nem is ihletettek a tanításukban, de a kifejezéseikben sem. Amint az alábbiakban
figyelemmel követheted, ez a kettősség jellemzi Russell és a mai szervezet kijelentéseit egyaránt. 

Ebben a fejezetben először azt fogjuk figyelemmel kísérni, hogy mit állított Russell, és mit állít a mai szervezet. Utána azt vizsgáljuk meg a dokumentumok alapján, hogy ez a tekintélyigény jogos volt-e. Végül azokat az érveket vesszük szemügyre, amelyekkel a szervezet önmagát védi.

Mit állít magáról a szervezet?
 
C. T. Russell tekintélye 
Jehova Tanúi – Isten Királyságának hirdetői, 1997 (49. oldal)
Milyennek tartotta hát Russell az ő és társai szerepét az Írás szerinti igazság kiadásában? Ezt mondta: „Munkánk…célja: egybegyűjteni az igazság hosszú időn át szétszóródott töredékeit és felkínálni azokat az Úr népének – nem úgy, mint ami új, nem úgy, mint ami a sajátunk, hanem úgy, mint ami az Úré…” Russell tehát azt állítja, hogy nem a saját ötleteit, nem új tanokat, hanem az Úr összegyűjtött tanítását terjeszti. De milyen értelemben, vagy hol voltak „az igazság töredékei” szétszóródva?
 
The Watch Tower, September 15, 1910 (p. 298) *
Ha az Írástanulmányok hat kötete gyakorlatilag a Biblia tematikusan elrendezve, megadva a bizonyító bibliai szövegek, akkor nem helytelen a köteteket „rendezett formátumú Bibliának” nevezni. Ez azt jelenti, hogy [a hat kötet] nem pusztán kommentár, hanem gyakorlatilag maga a Biblia. (…) Továbbá, nem csak hogy úgy találjuk, az emberek magának a Bibliának a tanulmányozásával nem láthatják meg az isteni tervet, de azt is látjuk, hogy bárki, aki félreteszi az Írástanulmányokat , még ha használta is azokat, miután megismerte azokat, miután azokat tíz éven át tanulmányozta – ha azután mégis félreteszi őket, és figyelmen kívül hagyja őket, és egyedül a Bibliához fordul, bár tíz éven át értette a Bibliát, a mi tapasztalatunk azt mutatja, hogy két éven belül sötétségbe jut. Másfelől, ha pusztán az Írástanulmányokat és annak utalásait olvasta volna, és egy oldalt sem olvasott volna magából a Bibliából, világosságban lenne annak a két évnek a végére, mert az övé lenne az Írások világossága.
 
Russell – számomra nem túlságosan világos – gondolatmenete szerint tehát a Biblia önmagában sötétségbe visz, de az Írástanulmányok (vagy Bibliai Tanulmányok) önmagukban is világosságot adnak, mert a Biblia világossága van bennük... Kérdés azonban, hogy miért csak Russellt nem tartotta sötétségben a Biblia?
 
A legnagyobb kérdés mégis talán az, hogy hogy meri Russell azt mondani Isten Szavára, hogy az önmagában sötétségbe visz?! A zsoltáros még így írt: „Lábamnak szövétneke a te igéd, ösvényemnek világosság (...) a te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket” (Zsolt 119:105.130). Isten testté lett igéje maga a megtestesült világosság (Jn 8:12, 9:5), aki „világosságot fog hirdetni e népnek és a pogányoknak” (Csel 26:23).
 
Ahogy a bibliai időkben, úgy ma sem Russell írásai, hanem „az Isten, aki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben” (2Kor 4:6). Ráadásul maga a Társulat is elvetette Russell „világosságát”, hiszen ma már alig van Tanú, aki ismeri azt, ami egykor állítólag „maga a Biblia” volt... Vajon lehetett Isten áldása egy ilyen emberen, aki élete és munkássága utolsó éveiben ennyire becsülte az Istentől ihletett teljes Írást?
 
The Watchtower, September 15, 1911 (p. 366) * 
A protestantizmus négy évszázadon át harcolt azért a jogért, hogy mindenki saját maga hozhasson ítéletet Isten Szavának a magyarázatát illetően, ezt a jogot gyakorolták is, és mi lennénk az utolsók, akik ezt vitatják. Ugyanakkor érdemes két dologra emlékezni: (1) Mindez idő alatt nagyon kevés független bibliatanulmányozás folyt. (2) Mindezekben az évszázadokban nem jutottak nagyon tiszta bibliaértelmezéshez. (…) az Úr számára
csak most jött el az ideje annak, hogy megnyissa Szavát, hogy megértsük azt. Ha most minket az Úr megáldott az ő Szavának a világosabb meglátásával, akkor tartozunk megemlékezni arról, hogy nem négy évszázad független bibliatanulmányozása révén kaptuk, hanem azáltal, hogy az elmúlt években az ő sajátos módján külön felhívta rá a figyelmünket. (…) A független bibliatanulmányozás helyett inkább a függő bibliatanulmányozást kell akarnunk. Ne emberektől függjünk, hanem az Úrtól, mégis azt kell várnunk az Úrtól, hogy amint a múltban, úgy a jelenben is embert használ eszközként. (…) Bármelyik csoportvezetőt, aki ellenez egy utalást, amelyet az Őrtorony Társulat vagy a Bibliai Tanulmányok tesz akármelyik megbeszélt témát illetően, helyes gyanúsnak tekinteni mint tanítót.

Egyrészt a Társulat pontosan a protestantizmusnak azt a vívmányát tagadta meg, hogy „mindenki saját maga hozhasson ítéletet Isten Szavának a magyarázatát illetően”. A Tanúk nem a pápától és Tanítói Hivatalától, hanem Russelltől, illetve a mindenkori Társulat éppeni tanításától függnek olyan mértékben, mintha nem is lett volna reformáció.  A protestáns egyházak hitvallása az évszázadok alatt alig változott, a Társulat ellenben alapvető dolgokban többször is cáfolni kényszerült önmagát (lásd később!).
Ha megfigyeled a szöveg végét, a Társulat egyfelől arra buzdít, hogy „Ne emberektől függjünk, hanem az Úrtól”, másfelől Russell igazát semmiben sem volt szabad megkérdőjelezni. De mit szólnál, ha én mondanám Neked a következőket: „Gyere, olvassuk együtt a Bibliát, nézzük meg, mi az, amit az Úr akar mondani! Ne hallgass emberi véleményekre, legfőképpen a sajátodra ne hallgass, mert arra van szükséged, hogy elfogadd az enyémet!” Komolyan vennéd a tanulmányozásra való meghívásomat? Elhinnéd rólam, hogy őszintén érdekel a véleményed?
 
Jehova Tanúi – Isten Királyságának hirdetői, 1997 (215. oldal)
V.D.M KÉRDÉSEK – A V.D.M. betűk a latin „Verbi Dei Minister” szavakat jelzik, melynek jelentése: „Az isteni Szó szolgája.” A Társulat 1916-ban listát állított össze azokból a kérdésekből, amelyek az Írásokat érintő témákra vonatkoznak. Felkértek minden olyan testvért, aki lehetséges szónokként képviselte volna a Társulatot, hogy válaszoljon írásban minden kérdésre. (…) 
20. Alaposan és gondosan végigolvastad-e a BIBLIAI TANULMÁNYOK hat kötetét?
21. Merítettél-e sok megvilágosodást és hasznot belőle?
Ha Russell ma élne, Jehova Tanúit valószínűleg nem tartaná „Az isteni szó szolgáinak”, de mint később látni fogod, a mai Társulat sem tartaná annak Russellt!

Az Őrtorony, 1916. december 1 Idézi: Jehova Tanúi … (707. oldal)
 [Russell] Nem állította, hogy különleges kinyilatkoztatást nyert Istentől, ellenben azt tartotta, hogy elérkezett az Isten számára megfelelő idő a Biblia megértéséhez, valamint, mivel teljesen az Úrnak és az Ő szolgálatának szentelt volt, lehetőséget kapott arra, hogy megértse a Bibliát. Mivel a szent szellem gyümölcsei és kegyelme kifejlesztésének szentelte magát, az Úr ígérete beteljesedett rajta: „Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve” (2Péter 1:5-8)
A Társulat szerint Russellel jött el „Isten ideje”, mert több mint másfél ezer éven át kellett várnia egy olyan férfiúra, aki elég odaszánt életet élt ahhoz, hogy a Biblia tartalmát megértethesse vele, és általa az egész világgal... Önmagában a Biblia azonban nyilván Russellt is csak sötétségbe juttatta volna, tehát vagy kivételes képességei voltak (amit tagadott), vagy mégiscsak szüksége volt valamiféle kinyilatkoztatásra (amit hol állított, hol tagadott).

The Watch Tower, December 15, 1916 (p. 394) *
Ha mi most semmibe vennénk azt az eledelt, amelyet az Írástanulmányok és az Őr Torony Biblia és Traktátus Társulat más kiadványai tartalmaznak, az azt jelentené, hogy azt vetnénk el vagy vennénk semmibe, amit az Úr kegyesen a mi hasznunkra készített el. Meg kell különböztetnünk Russell testvért mint teremtményt a hivatalbeli képességétől, hogy mint a Mester „ama szolgája” kiadja „az eledelt a megfelelő időben.” Az üzenetet semmibe
venni az Úr semmibe vételét jelentené. Legyünk bátrak és hűségesek, kedves testvérek.
Úgy tűnik, hogy maga a Társulat vesztette el idővel a bátorságot, hogy Russell írásait más, kezébe vagy akár a saját tagságának a kezébe adja. A hűsége is eltűnt, mert a kellő időben megadott eledelt elvetette, és ezzel – a saját szavai szerint – az Urat vette semmibe... A másik lehetőség az, hogy a Társulat akkori kiadványainak a tartalmáról mégsem az Úr gondoskodott, és ezért meri ma a Társulat az egykori „világosságot” semmibe venni. Akármelyik verzió az igazság, ha a Társulat ezt csak egyszer is megtehette anélkül, hogy nyíltan tisztázzon mindent, mi a garancia arra, hogy nem fogja ugyanezt tenni a jövőben?
 
The Watch Tower, February 15, 1918 (p. 52) *
Ha egy testvér az Írásoknak olyan magyarázatát adja, amely eltér attól, amit Russell testvér adott, és Russell testvér magyarázata logikusnak, és Isten tervével összhangban levőnek tűnik, akkor úgy hisszük, hogy biztos szabály Russell testvér magyarázatát követni, mivel ő az egyház szolgája, amint azt az Úr a laodiceai korszak számára meghatározta. Ha az elmében kétség merül fel, hogy melyik magyarázat a helyes, mindig biztosabb a
kétséget Russell testvér magyarázatának a javára feloldani. Hisszük, hogy ez összhangban van az Úr akaratával.
Gondolj bele egy pillanatra: ha ott ültél volna a régi Bibliakutatók összejövetelein, ellent mertél volna mondani Russell testvér magyarázatának? Ha egyszer már elfogadtad, hogy Russell testvér az Úr akaratából a „laodiceai kor” hírnöke, akkor csoda, hogy Russell testvér magyarázata mindig „logikusnak, és Isten tervével összhangban levőnek” tűnik? Úgy látom, hogy ma is ugyanez a helyzet: ha Tanú vagy, és elfogadtad, hogy a Társulat „Isten gondolatközlő csatornája”,akkor ettől kezdve a kiadványok tanulmányozásakor a Társulat által feltett kérdésekre a Társulat által megadott válaszokat mondod el a többieknek, és ők Neked. Nem nagyszerű módszere ez annak, hogy a Társulat így egymáson
keresztül kontrolláljon Titeket, nehogy mást gondoljatok, mint ő?
 
Az Őrtorony, 1987 / 2 (14. oldal)
A jelzett dátum előtti évtizedekben Jehova felkentjei közreadtak olyan bibliai igazságokat, mint a híres Írástanulmányok sorozat (1887-1917).
A Társulat a saját történetét feldolgozó  könyvben *31 arról olvashatunk, hogy az Írástanulmányokat vagy más néven Bibliai Tanulmányokat „széles körben” terjesztették, és még történeteket is idéz *32, hogy illusztrálja az emberekre gyakorolt pozitív hatását. Ugyanakkor ugyanez a Társulat ma Russell összes művét elvetette! Vajon a mai Tanúk miért nem olvassák akár csak egyetlen könyvét is? Ha az akkori „világosság” ma sötétségnek számít, nem történhet-e meg, hogy a mai „világosság” is egy napon ugyanilyen sötétségnek fog számítani? 

A szervezet tekintélye

The Watchtower, July 1, 1943 (p. 201) *
A Vatikán vallási hierarchiája, miközben képtelen megakadályozni Isten igéjének a hirdetését, továbbá lebecsüli a hétköznapi emberek bibliatanulmányozását, önmagának tévedhetetlenséget igényel, azt állítva, hogy ő az egyetlen szervezet, amely felhatalmazással és képesítéssel rendelkezik a Biblia magyarázására.
Amit azonban a Társulat a katolikus egyháztól rossz néven vesz, azt ő maga is gyakorolja. Számomra kifejezetten kérdéses, hogy a Társulat valóban becsüli-e bármire is a „hétköznapi emberek” bibliatanulmányozását. A szervezetnek a katolicizmus „vallási hierarchiájától” megkülönböztetett „laikus” rétegéhez hasonlóan külön vezető „felkent osztálya” és alárendelt „más juhai” vannak, illetve a vatikáni „Tanítói Hivatalhoz” hasonlóan tanbeli döntéseket hozó „Vezető Testülete” és „Írói Bizottsága” is van. A katolikusoktól azonban nem követelnek olyan vak engedelmességet, mint a Tanúktól. Mi a különbség? Az, hogy a Tanúktól vak engedelmességet követelnek.
 
The Watchtower, May 1, 1957 (p. 274) *
A világ tele van Bibliával, ami Isten parancsolatait tartalmazza. Miért nem tudják mégsem az emberek, hogy merre menjenek? Mert nincs meg náluk az a tanítás vagy az anyának a törvénye, ami a világosság. Jehova az egész emberiség számára gondoskodott szent írott Szaváról, és az minden olyan információt tartalmaz, amelyre szüksége van az embernek, ha az életre vezérlő utat akarja tanulni. Isten azonban nem azért készítette el Szavát, hogy függetlenül beszéljünk róla, vagy hogy önmagában is életet adó világosságként fényeskedjék. Az ő Szava mondja: „Világosság támad fel az igazra” (Zsoltárok 97:11, Károli)*33 Isten az ő szervezetén keresztül gondoskodik erről a világosságról, amelyről a példabeszéd is szól, és ami a tanítás vagy az anya törvénye. Ha az igazság fényében akarunk járni, nemcsak Jehova Istent kell felismernünk mint Atyánkat, hanem az ő szervezetét is mint anyánkat.

Az Őrtorony, 1967 / 20 (3. oldal)
A Biblia tehát szervezeti könyv, és valójában nem egyéneké, hanem a keresztény gyülekezeté mint szervezeté, még akkor is, ha egyesek látszólag őszintén azt hiszik, hogy meg tudják magyarázni a Bibliát. Éppen ezért a Bibliát nem lehet helyesen megérteni Jehova látható szervezetének figyelembe vétele nélkül.
A Társulat Russell nyomában járva az egész világ számára nélkülözhetetlennek tartja önmagát. Tagadja, hogy Isten Szava önmagában is világosságot nyújtana, a Bibliát kiveszi az emberek kezéből, vagy legalábbis a saját irodalmát halmozza a Bibliájuk fölé, hogy az legyen a szemük előtt. A nem Tanúk őszinte hitét „látszólagosnak” ítéli, és képes olyan kijelentést tenni, hogy nélküle „nem tudják ... az emberek, hogy merre menjenek” (vö. alább az Új világosságok – a kezdetektől napjainkig szakasszal).

Érdemes megfigyelni a Társulat érvelési módszerét! Azt állítja, hogy nélküle nem értheted a Bibliát, de ezt abból a Bibliából akarja igazolni, amelyet szerinte Te magadtól eleve nem ítélhetsz meg helyesen, hiszen ha mást látsz benne, mint a Társulat, akkor csak tévedhetsz. Tehát olyan alapon kell a bizonyítékot elfogadnod, amelyet Te magad nem tudsz ellenőrizni vagy megítélni! De mikor követelte Isten bárkitől is, hogy egy másik embernek mindent vakon elhiggyen? A Bibliám pontosan az ellenkezőjére buzdít: mindent meg kell és lehet ítélni az Írások alapján (Csel 17:11), a józan ész révén (1Kor 10:15) és a Szentlélek kenete által (1Jn 2:26-27). Sehol sincs szó egy „anyaszerű” szervezetről, amelynek oda kellene állnia Isten és közém. 1935 óta azonban a Tanúk óriási többsége nem felkent, nem értheti a Bibliát, és nem gondolkodhat önállóan.
Miért? Mert a Társulat azt állítja, hogy 1935 óta ez Isten akarata. Hogyan bizonyosodhatsz meg arról, hogy valóban így van? Sehogy sem, amíg a szervezet tekintélye alatt maradsz. Egyszerűen elvárja Tőled, hogy elfogadd, akár tetszik, akár nem.

Megint arra kérlek, hogy állj meg egy percre, és gondold végig, hogy mi győzött meg Téged, amikor Tanúvá lettél? Lehetett-e a teljes Szentírás, ha abban csak azt láthattad meg, amit a Társulat meg akart veled láttatni a kiadványai „segítségével”? Lehetett-e a Szentlélek, ha ő a Társulat szerint csak személytelen „erő”, mint a villany, és nem lakhat Benned, nem taníthat stb. Lehetett-e a Te minden kétséget kizáró, önálló és tudatos meggyőződésed, ha a független gondolkodásról hamar le kellett szoknod, és a bibliai részletek értelmét és összefüggéseit is eleve a Társulat határozta meg a Számodra?
Talán az az igényed döntött, hogy szükséged van a közösségre és barátok iránti igényed döntött? Vagy az, hogy mikor először ellátogattál egy Királyság-terembe, jól érezted magad, mert kedvesen fogadtak? Esetleg a lehengerlő emberi logika, amelyet nem tudtál megkérdőjelezni, mert semmi bibliai ismereted nem volt? Vagy mert először itt érezted magad közel Istenhez, és azt hiszed, hogy ennél közelebb nem is juthatsz?
 
A mi Királyság-szolgálatunk, 1977 / 5 (6. oldal)
KÉRDÉSDOBOZ Lehet-e Biblia-tanulmányozásnak jelenteni egy megbeszélést, amikor egyedül csak a Bibliát használjuk fel?
Rendszerint a Társulat egyik kiadványa szolgáltatja az alapját a Biblia-tanulmányozásnak valakivel. De néha egyesek vonakodnak irodalmat felhasználni a Biblián kívül. Mégis az ilyen egyének hajlandók lehetnek arra,hogy rendszeresen megvitassák velük a Bibliát. Ilyen esetekben rendszeresen megbeszélhetünk különböző témákat, felhasználva 6-8 Írásszöveget, melyeket a Társulat egyik-másik kiadványában találunk. Az ilyen rendszeres megbeszéléseket Biblia-tanulmányozásnak jelenthetjük, miután legalább három alkalommal már megtartottuk azokat. (…) Ahogyan az egyén bizalma növekszik, egy megfelelő kiadványt felhasználhatunk. Ha ez sikerül, bizonyára nem szeretnénk azt a benyomást kelteni, hogy a Biblia-tanulmányozást most már könyvtanulmányozással helyettesítettük. A házigazdának továbbra is azt kell éreznie, hogy a Szentírást tanulmányozza, mert ez a valóság, amikor megmagyarázzuk és megvilágítjuk neki a szentírási részeket a tanulmányozott anyagból.
Ha tehát egy érdeklődőnek feltűnik, hogy nem is annyira a Biblián alapul a szervezet tanítása, hanem mindig egy-egy kiadvány kerül elő, akkor az illetővel egy ideig bibliaversekről, írásszövegekről kell beszélgetni, persze a kiadványokból felkészülve! Ha elaludt a gyanúja, vissza lehet térni a kiadványokhoz, a Bibliát a kiadványokkal helyettesítve... Így legalább az az érzés marad az illetőben, hogy a Bibliát tanulmányozza... Tudod, mit csinál a szervezet? A Bibliát használja fel arra, hogy a saját kiadványait terjessze! Nem fordítva kellene ennek történnie?
 
Az Őrtorony, 1981. február 1
[23. oldal] Ha az alattomos kételyek bármikor is kezdenek belopózni a keresztény elméjébe, jól tenné, ha előbb mérlegelné a helyzetet, és feltenné magának az alábbi fontos kérdéseket: Hol tanultam meg, hogy Isten neve Jehova…? (…) Ki tanított meg arra, hogy Jézus Krisztus…? (…) Melyik vallás gyújtott világosságot az elmémben azzal kapcsolatban, hogy a szent szellem…? (…) Melyik vallásszervezet helyesbítette régi pogány elképzeléseimet…? (…) Ki prédikálta Isten Királyságát…? (…) Hol találtam igazi életcélt…? (…) Végül, a keresztények melyik csoportjánál van ’őszinte szeretet’?
[28. oldal] …aki annyira kételkedik, hogy hitehagyottá lesz, bírónak teszi meg magát. Azt gondolja, hogy ő többet tud, mint a társai, még annál is többet, mint a „hű és értelmes rabszolga”, akitől a legtöbbet, ha nem az egészet tanulta abból, amit Jehova Istenről és az ő szándékairól tud.
A Társulat mindenki mástól elvárja, hogy otthagyja azt az egyházat, amelyben először hallott a Bibliáról. Ugyanakkor úgy véli, hogy jogot formálhatna azoknak a lelkére, akik először éppen a Társulat kiadványaiból hallottak „bibliai tanítást”. Ha már tag lennék, akkor pedig úgy igyekezne kontrollálni a gondolkodásomat, hogy eszembe juttatná, milyen hálásnak kellene lennem mindazért, amit tőle kaptam. De miért lett volna szükségem a Társulatra ahhoz, hogy megtudjam: Isten neve Jehova? Értette a Társulat valaha is a háromságtant, és korrekt módon ismertette a Tanúkkal? Valóban „pogányok” azok a szokások, amelyeket a Társulat egy ideje annak nevez? Hogyan adhatna életcélt a Társulat Isten teremtményeinek? Valóban őszinte az a szeretet, amelynek feltétele van? Végül, az alázat jele a Társulat részéről azzal védeni a tekintélyét, hogy bűnös, aki azt hiszi: még nála is többet tud?
 
The Watchtower, February 15, 1981 (p. 19)
Bíznunk kell az Isten által használt csatornában. A Brooklyn-i főhadiszálláson, ahonnan Jehova Tanúi Biblia kiadványai kiáradnak, több érett keresztény vén van a „maradékból” és a „más juhokból" egyaránt, mint bárhol máshol a földön. (…) Mindnyájan segítségre szorulunk, hogy megérthessük a Bibliát, és az Írások vezetését, amelyre szükségünk van, nem találjuk meg a „hű és bölcs rabszolga” szervezetén kívül.

Az Őrtorony, 1991 március 15 (16. oldal)
…szoros kapcsolatot kell kiépítenünk és ápolnunk Jehovával mint az ő munkatársai, a szívünkbe kell vésni Isten Szavát. (1Korinthus 3:9) E tekintetben az, hogy lépést tartsunk Isten látható szervezetével, megköveteli, hogy lépést tartsunk a szellemi táplálék áradatával, mellyel ellátnak a megfelelő időben (Máté 24:45-47).
Ha a társulati kiadványok áradata nélkül nem tudjuk a szívünkbe vésni Isten Szavát, akkor lehet, hogy Isten Szava önmagában mégsem „élő és ható”? (Zsid 4:12)
 
Szervezetten a szolgálatunk elvégzésére, 1991
[92. oldal] Az első keresztények Isten Szava buzgó hírnökei voltak. Másolatokat készítettek a Szent Iratokról személyes használatra és a gyülekezeti tanulmányozásra. Másoknak is ajánlották az igazság szavát. (…) Ma Jehova Tanúi számára modern nyomtatási módszerekkel lehetséges, hogy Bibliák millióit és olyan tanulmányozási segédeszközök százmillióit nyomtassanak több tucat nyelven, mint például a könyvek és folyóiratok…
[65. oldal] Több mint száz éve jelenik meg Az Őrtorony hirdeti Jehova Királyságát című folyóirat. Ez a legfontosabb segédeszköz arra, hogy Jehova népe jól el legyen látva időszerű szellemi táplálékkal. Bizonyos cikkek, amelyek az Őrtoronyban megjelennek, különösen a hetenkénti gyülekezeti tanulmányozásra készülnek, amelyek útmutatást nyújtanak Isten írott Szavából. Az anyag, amely az Őrtorony-tanulmányozáson gondos vizsgálat alá kerül, felpezsdíti a gyülekezet tagjainak szívét, elméjét, és szellemi erőt ad nekik.
[67-68. oldal] Az Őrtorony-tanulmányozást ne tekintsük jártasság kérdésének. Ha szellemileg erősek akarunk maradni és meg akarjuk őrizni az erős hitet, feltétlenül legyünk jelen minden héten. Senki se mulassza el ezt a fontos összejövetelt , amely mindenkinek az erősítésére szolgál, aki kapcsolatban van a hit háznépével. (…) A gyülekezetben tartott rendszeres nyilvános előadások 45 percig tartanak. Az Őrtorony-tanulmányozás egy órát vesz igénybe. Mindkét összejövetel együttesen nem tarthat tovább két óránál. (…) Amíg az Őrtorony - tanulmányozás egy megbeszélés a jelenlevők részvételével, akik kész kérdésekre válaszolnak, addig a nyilvános összejöveteleken egy bibliai témájú előadást tartanak.
 
A Teokratikus Szolgálati Iskola Vezérkönyve, 1992 (21. oldal)
Személyes munkatervedben hagyj időt magának a Bibliának az olvasására is. Nagyon nagy értéke van annak, ha elejétől a végéig elolvasod. (…) Midőn a Bibliát olvasod, biztos lehetsz abban, hogy a lehető legjobb szellemi eledelt fogyasztod. (…) Időt kell szakítanod az Őrtorony -tanulmányozáson és más gyülekezeti összejöveteleken sorra kerülő anyag előzetes elolvasására is. Nagyon jó, ha szem előtt tartod az összejöveteleken való hozzászólást, de ne a válasz megtalálása legyen a fő célod. Ehelyett arra törekedj, hogy megértsed, amit olvastál, és vizsgáld meg, hogyan érinti az a saját életedet. Azután vannak olyan Őrtorony -cikkek, amelyeket nem használunk fel a gyülekezet hetenkénti tanulmányozásán. Az Ébredjetek! folyóirat szintén sok felvilágosító anyagot kínál fel oldalain. És vajon olvastad-e már a Társulat régebbi kiadványait a saját nyelveden? Amennyi időt tudsz szakítani az anyag elolvasására, annyi áldásban részesülsz. Az ember szellemi fejlődésének foka függ olvasásának rendszerességétől és minőségétől.
Tudom, hogy létezik egy társulati bibliaolvasó kalauz, amely napi 2-3 fejezet elolvasásával próbál végigsegíteni a Biblián, de vajon az intenzív kiadványtanulmányozás mellett marad időd arra, hogy végigtanulmányozd az elejétől a végéig? Kérdéses, hogy ha a Társulatnak valóban érdeke, hogy mindenki az egész Bibliát ismerje és értse, akkor miért adott ki olyan elenyészően kevés kommentárt? *34 Világszerte keresztények százmilliói külön a tanulmányozást elősegítő Bibliák (Study Bible), teljes bibliakommentárok és bibliai lexikonok tucatjai közül válogathatnak, és nem egy gyülekezetben a teljes Bibliát fejezetről fejezetre, versről versre végigtanítják az istentiszteleteken. Miért? Mert a Bibliát, és csakis a Bibliát tekintik lelki eledelnek.
 
A Társulat a gyakorlatban a szellemi erő, frissesség és fejlődés forrásának nem közvetlenül és egyedül Isten Szavát, hanem a saját kiadványait tekinti. De mit gondolsz, amikor Pál azt írta Timóteusnak, hogy „a teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített” (2Tim 3:16-17), akkor „teljes Íráson” a Társulat összes kiadványát értette, vagy csak egy bizonyos könyvet, a Bibliát?
 
A Teokratikus Szolgálati Iskola Vezérkönyve, 1992 (111. oldal)
Ha olyan gondolatokat adunk elő, amelyek elmélkedésből vagy a tárgy további vizsgálatából erednek, az nagyban hozzájárulhat az előadás hatásosságához. (…) Amitől óvakodnunk kell, az az egyéni spekuláció. A társulati irodalmat kell használnunk és azokra kell támaszkodnunk. Vizsgáld meg a Társulat Indexeit és az írásszövegekkel kapcsolatos lábjegyzeteket! Győződj meg arról, hogy magyarázatod valóban megvilágítja, nem pedig elferdíti a tényeket!
 
Az Őrtorony, 1994 október 1 (8. oldal)
Ahogyan a bibliai prófécia előremutatott a Messiásra, ugyanúgy elvezet minket a felkent keresztény Tanúk jól felépített szervezetéhez is, amely ma hű és értelmes rabszolgaként szolgál. Segít megértenünk Isten szavát. Mindannak, aki szeretné megérteni a Bibliát, nagyra kellene értékelnie, hogy „az Isten szerfölött sokrétű bölcsessége” csakis Jehova látható gondolatközlési csatornáján, a hű és értelmes rabszolgán keresztül ismerhető meg.
 
Mint már az elején mondtam, Krisztushoz rengetegen eljutottak pusztán a Bibliájukon keresztül, de nem hiszem, hogy bárki is pusztán a Bibliáját olvasva elkezdett volna keresni egy „hű és értelmes rabszolgát”, valamiféle „látható gondolatközlési csatornát” vagy „jól felépített szervezetet”. Mit gondolsz, miért nem elég ehhez Isten Szava, miért kell hozzá Tanúk serege és a Társulat kiadványainak áradata?"

A válasz szerintem egyértelmű.

A könyv nyomtatott formában beszerezhető innen:

http://www.harmat.hu/index.php?page=shop.product_details&category_id=12&flypage=flypage.tpl&product_id=179&option=com_virtuemart&Itemid=2

Aki további részletekre kíváncsi Szalai András könyvéről, írjon nekem email-t a pisztiszkhara@gmail.com címre.

(A szöveget átnézte Columba.)

30 Az Őrtorony, 2001. július 1 (3. oldal)
31 Jehova tanúi – Isten Királyságának hirdetői, 1997 (52-53. oldal)
32 Jehova tanúi – Isten Királyságának hirdetői, 1997 (52-53. oldal)
33 Más fordításban: „Fényözön árad az igazra” (Zsolt 97:11 Ökumenikus)
34 Ma csak Csak a következő könyvekhez létezik teljes magyarázat: Jakab, Jelenések, Ézsaiás, Dániel.