Szalai András apologéta, nyelvtanár, teológus, vallástudós. A vallások világának szenvedélyes
kutatója, mindig is mélyen együtt érezett azokkal, akik
a vallások világában szereztek lelki sérüléseket. Rá kellett döbbennie,
hogy nem csak tévedni emberi dolog, hanem másokat megtéveszteni is az,
és hogy a vallások világában is szükség van a fogyasztói védelemre és az
ambulanciára, illetve a korrekt ismeretterjesztésre. A Jehova és a szervezet című könyve gondolkodó Tanúknak íródott. Ebből a könyvéből szeretnék egy részt neked közzé tenni. Hogy miért is ezt a részt választottam a könyvből a válasz egyszerű: a Társulat csak állítja magáról, hogy Isten szervezete. Éppen ezért az elhagyásától nem kell félned.
"The
Watchtower, May 1, 1957 (p. 274) *
Az
ő Szava mondja: „Világosság támad fel az igazra” (Zsoltárok
97:11, Károli) Isten az ő szervezetén keresztül gondoskodik
erről a világosságról, amelyről a példabeszéd is szól, és
ami a tanítás vagy az anya törvénye. Ha az igazság
fényében akarunk járni, nemcsak Jehova Istent kell felismernünk
mint Atyánkat, hanem az ő szervezetét is
mint anyánkat. (…) Isten ma is engedelmességet, megbecsülést és
tiszteletet vár el és követel a gyermekeitől. Ezt
nemcsak magának az élő Istennek, hanem az ő feleségszerű
szervezetének is ki kell mutatni. Olvastál
már a Bibliában az „anya törvényéről”? 19
És hol követeli
az Írás, „hogy mindenki úgy tisztelje a szervezetet, ahogy
az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a szervezetet,
nem tiszteli az Atyát sem”? (vö. Jn 5:22-23)
A
fent idézett szöveg azért ellentmondásos, mert nem egyértelmű,
hogy ki kinek beszél. A cikk megszólítottjai a Tanúk
általában, pedig a szervezet szerint a Tanúk – az elenyésző
számú „felkent” kivételével – nem
Isten gyermekei és nem
alkotják Krisztus
menyasszonyát. Ugyanakkor, mivel a Társulat azt akarja elérni,
hogy mind engedelmeskedjenek neki,
a gyermeki
engedelmesség légkörét
igyekszik megteremteni az olvasóban: Isten „mint Atyánk”, a
szervezet pedig „mint
anyánk” jelenik meg. A nem „felkent” olvasó is mintha
Isten gyermeke lenne
– legalábbis annyiban, hogy Isten mit
követel
tőle... Az
engedelmességet, megbecsülést és tiszteletet ugyanakkor Jehova
„feleségszerű szervezetének” kell kimutatni, tehát a cikk megszólítottja valóban az a 6 millió Tanú, aki nem
Isten gyermeke, sem Krisztus menyasszonya, de
a dolga az engedelmesség.
Douglas
Walsh vs. WTBTS Trial, Scotland, 1954 (p. 122-123) *
Kérdés: Úgy értem az álláspontját – és kérem javítson
ki, ha tévedek –, hogy a könyveket, amelyekre Önnek
utaltam, Jehova Tanúi tagjának igaz Írásként és magyarázatként
kell fogadnia?
Válasz: De nem kötelezően
teszi, megvan a keresztény joga az Írások megvizsgálására
azért, hogy megbizonyosodjon: azt az Írások
támogatják.
Kérdés: És ha azt találja, hogy az Írásokat nem
támogatják a könyvek, vagy fordítva, akkor
mit
tesz?
Válasz: Ott van az Írás a kijelentés
támogatásaként, ezért van odatéve.
Kérdés: Mit tesz az ember,
ha az Írást és azokat a könyveket nem találja egybehangzónak?
Válasz: Mutasson fel nekem egy olyan embert,
aki így találja, akkor válaszolni tudok, vagy ő fog válaszolni.
Kérdés: Arra célzott, hogy az egyénnek megvan
a joga a könyveket és a Bibliát olvasni, és a saját véleményét
megformálni, mint a Szentírás megfelelő magyarázatát?
Válasz: Arra jut…
Kérdés: Válaszolna igennel vagy nemmel, és
utána részletezné?
Válasz: Nem.
(…) Kérdés:
Egy Tanú számára ugye nincs más lehetőség, mint hogy az
Őrtorony-ban
az Informátor-ban
vagy az Ébredjetek!-ben
kiadott utasításokat mérvadóként elfogadja, és azoknak
engedelmeskedjen?
Válasz: El kell azokat
fogadnia.
Fred
Franz e per során a béreai zsidók példájára hivatkozva
(„bevevék az igét teljes készséggel”, Csel 17:11) jelentette ki,
hogy amit a Társulat leír, azt a Tanúknak egyszerűen el kell
fogadniuk. A béreaiak azonban nem azért voltak „nemesb
lelkűek” a thesszalonikai zsidóknál, mert Páltól eleve mindent
elfogadtak volna (és erre
adtak volna példát), hanem
mert „naponként tudakozva az Írásokat” ellenőrizték
Pált.
Ő pedig „más lehetőséget” is nyitva hagyott előttük,mert
tudta, hogy az ő üzenete mögött úgyis Isten és az Írások
bizonysága áll (vö. 1Kor 2:3-5).
Az
Őrtorony, 1967 / 20 (8.oldal)
Igyekezz
gyorsan felismerni Isten látható teokratikus szervezetét, amely
Királyát, Jézus Krisztust képviseli. Ez elengedhetetlen
az élethez. De ennek érdekében minden vonatkozásban el kell
fogadnod a szervezetet. Nem állíthatjuk,
hogy Istent szeretjük, ha ugyanakkor tagadjuk igéjét és közlési
csatornáját.
Olvastál
már a Bibliában olyasmit, hogy „Isten örök életet adott
nekünk, és ez az élet az ő szervezetében
van”, vagy, hogy
„akié a szervezet,
azé az élet”? (vö. 1Jn 5:11-12). Mivel a szervezet „Isten
közlési csatornájának” tartja magát, azt állítja, hogy aki nem fogadja el az ő
szerepét, az Istent
sem szeretheti, és azokhoz hasonló, akik Isten
igéjét utasítják el. Milyen alapon állít ilyesmit?
The
Watchtower, August 15, 1981 (p. 28-29)
Nem
könnyű kijönni a világból. (…) Azt feltételezi, hogy
megfelelő tiszteletet adjunk annak a szervezetnek, amelyet
ma Jehova a földön használ, és ez a „hű és értelmes
rabszolgával” való társulásunk.
Eszerint
az Istennek tetsző élet feltétele a „hű és értelmes
rabszolga” iránti tisztelet kimutatása, illetve a „rabszolgához” való
csatlakozás. De miért nem találunk olyasmit az Újszövetségben,
hogy a tanítványok megszentelődésének a feltétele például
a jeruzsálemi apostolok iránti „megfelelő tisztelet” és a
hozzájuk való „társulás” lett volna?
Az
Őrtorony, 1983. január 1
[9.
oldal] VESSÜK ALÁ MAGUNKAT
LOJÁLISAN A TEOKRATIKUS RENDNEK! ... Mivel Isten uralmát
teokráciának
nevezik, alávetni
magunkat a teokratikus rendnek annyi, mint engedelmeskedni az
Istentől jövő törvényeknek, szabályoknak
és alapelveknek (Ésaiás 33:22). A teokratikus rend iránti lojális
alárendeltség legszebb példáját maga
Jézus Krisztus mutatta. Ezek
szerint amit a szervezet parancsol, azt Isten
parancsolja? Nem vár el túl sokat a szervezet „testi
emberekből” álló vezetősége?
[10.
oldal] Milyen létfontosságú tehát Isten családja minden egyes
tagjának, hogy lojálisan engedelmeskedjen a Nagy
Teokrata és Király-Fia tanításainak és utasításainak, melyeket
a „hű rabszolga” továbbít a földön! Mivel a teokratikus
rend magával Jehovával kezdődik és úgy terjed lefelé, sohasem
szeretnénk Sátánt, az Ördögöt utánozni
abban, hogy függetleníteni akarnánk magunkat a teokratikus
rendtől. (…) Sátán tulajdonképpen ezt mondta
Évának: „Függetlenítsd magad Istentől!” (…) Ma is, akik
Jehova népe között független eljárást választanak
és ellenkező dolgokat tanítanak, ezzel nem Istent, hanem Sátánt,
az Ördögöt utánozzák.
A
Társulat a szervezeti hűség témáját úgy csomagolja, hogy
rámutat a Sátán
felfuvalkodottságára, Éva
bukására, illetve ítéletükre.
Csoda, hogy ilyen cikkeket olvasva és közösen áttanulmányozva
minden Tanúba beépül a „ha mást gondolok=
az ördögöt utánozom = elpusztulok” képlet?
[11.
oldal] Más bibliai példák is aláhúzzák, milyen veszélyes dolog
nem engedelmeskedni a teokratikus rendnek.
[12.
oldal] Őrizkedjünk az olyan beállítottságtól, amikor az ember
többre tartja magát mint kellene! (Róma 12:3)
Ez
a beállítottság oda vezethet, hogy az ember azt képzeli magáról:
Isten különleges küldetéssel bízta meg őt, függetlenül
a csatornától, melyen keresztül Jehova közli igazságait és
irányítja háza népét.
[13.
oldal] Néha előfordulhat olyan eset is, amikor valaki valami
javaslatot tesz a „rabszolga” osztálynak különböző
tanításbeli vagy szervezeti kérdésben, amiről úgy véli, hogy
felülvizsgálatra szorul. (…) A javaslat megtétele
után az tanúskodik helyes szellemről, aki megelégszik azzal, hogy
az ügyet azoknak az érett testvéreknek
az imádságos szellemű megfontolására bízza, akik Jehova
szervezetében a munkát irányítják.
Ezek
szerint ha valami bajt látsz, akkor a szervezet
szerint akkor jó a szellemiséged, ha tudod, hogy nem
tehetsz semmit, és
mindent a szervezetre
bízol. Legfeljebb Jehovára várhatsz, hogy Ő majd
valamikor kieszközölje a változást egy „új világosság”
révén (lásd a 4. fejezetben részletesen). De hadd kérdezzem meg:
hányszor fordult elő a szervezet történetében,
hogy elfogadtak „alulról jövő kezdeményezést”?
[17.
oldal] Az egyesítő erő Jehova szelleme és Szava, a Biblia.
Szerencsére a Biblia üzenetéről senki se tanítja közülünk
a saját elképzeléseit. Jehova gondoskodott számunkra számos
bibliatanulmányozási segédeszközről az Őrtorony
Társulat kiadványai által, így mindannyian egybehangzóan
gondolkozhatunk és taníthatunk.
Kívülről
nézve Jehova Tanúi szervezete nem egységesnek, hanem
uniformizáltnak
tűnik. Az „egybehangzó tanítás és gondolkodás”
alapja nem az, hogy mindenki ugyanarra a felismerésre
jutott volna magától, hanem az, hogy milliókat ugyanazzal
a módszerrel és tananyaggal ugyanarra képeztek ki, és millióknak
el kellett fogadniuk egy szűk vezető réteg éppeni
véleményét. Aki nem hajlandó uniformizálódni, az egyszerűen be
sem kerül a szervezetbe, vagy idővel kilép belőle,
és így nem rombolhatja az egységről alkotott társulati képet.
The
Watchtower, January 15, 1983 (p. 27) *
[p.
22] KERÜLD A FÜGGETLEN
GONDOLKODÁST Sátán a lázadása kezdete óta megkérdőjelezi
azt, ahogyan Isten a dolgokat
csinálja. A független gondolkodást mozdította elő. (…) Hogy
nyilvánul meg az ilyen független gondolkodás?
Rendszerint annak a tanácsnak a megkérdőjelezésével, amelyet az
Isten látható szervezete kínálfel. [p.
27] HARCOLJ A FÜGGETLEN
GONDOLKODÁS ELLEN ! (...) Amint tanulmányozzuk a Bibliát,
megtanuljuk, hogy Isten mindig
szervezett úton vezette az ő szolgáit. Amint az első században
csak egy igazi keresztény szervezet volt, úgy
Jehova ma is csak egy szervezetet használ fel (Efézus 4:4,5; Máté
24:45-47) Mégis vannak néhányan, akik rámutatnak,
hogy a szervezetnek korábban kiigazításokat kellett tennie, és
így érvelnek: „Ez mutatja, hogy nekünk
magunknak kell végiggondolnunk, hogy mit higgyünk.” Ez a
független gondolkodásmód. Miért olyan veszélyes?
Az ilyesmi a büszkeség jele.
A
szervezet tehát tudatában van annak, hogy sok Tanú észreveszi a
tanítások folyamatos „kiigazítását”. Ha azonban valaki
ki akar lépni az általa megbízhatatlannak ítélt vezetés
tekintélye alól, akkor a szervezet szerint erre nem
lehet más indítéka,
mint a büszkeség. Ez a mentalitás gyakorlatilag
azt üzeni: „Ha nem értesz velem egyet, az azért van,
mert gőgös vagy!” Ha én
mondanék Neked ilyet ennek a könyvnek a végén, mi
lenne rólam a véleményed? [p.
27 folyt.] Ha arra a gondolatra jutnánk, hogy mi jobban tudjuk, mint
a szervezet, akkor fel kell tennünk magunknak
a kérdést: „Hol tanultunk először a Biblia igazságáról?
Ismernénk az igazság útját, ha nem kaptunk volna
először vezetést a szervezettől? Valóban boldogulni tudnánk
Isten szervezetének a vezetése nélkül?” Nem, nem
tudunk! – Vö. Csel 15:2,28,29; 16:4,5.
A
szervezet a kételkedő tagokat azzal akarja magához láncolni, hogy
annak idején esetleg az ő vallásos kiadványai kerültek
először a kezükbe, és ezekből hallották először „a Biblia
igazságát”. Ugyanakkor másokat
mindig arra szólít fel,
hogy vizsgálják csak meg, és ismerjék fel egyházuk hibáit, ne
törődjenek azzal, hogy először ott olvasták a Bibliát, és
hagyják ott azt
az egyházat, menjenek át a szervezetbe...Eszerint
ha egy másik
egyházról és egy olyan személyről van szó, aki még
nem Jehova Tanúja, akkor a Bibliát olvasva
ő maga is könnyen kiderítheti az igazságot, és felismerheti a
hamisságot. Kérdés azonban, hogy ha a Társulatról van
szó, és olyasvalakiről, aki már
Tanú, akkor ez az elv miért már nem alkalmazható? Az,
hogy esetleg a szervezetben
hallottál először bibliai dolgokról, még nem jelenti
az, hogy valóban „a Biblia igazságát”
hallottad. Csak az biztos, hogy először a szervezet
bibliaértelmezését hallottad, és hogy azt utólag nem kérdőjelezheted
meg. Az elején még lehettek kérdéseid, de ha már
megkeresztelkedtél, akkor nem, csak ha viseled a következményeit.
A Társulat ezzel lényegében azt mondja: „Azért van igazam, mert
én azt mondom!” Ha én
mondtam volna
Neked ilyet a könyv elején, tovább olvastad volna?
The
Watchtower, September 15, 1989 (p. 23)
MIÉRT
FOGADJUK EL A SZOLGÁLATUKAT? A világban van egy tendencia,
amely elutasítja a vezetést. Amint egy előadó mondta:
„Az oktatási szint emelkedése annyira megnövelte a
tehetség-görbét, hogy a követők annyira kritikusak lettek,
hogy szinte lehetetlen őket vezetni.” A független gondolkodás
szelleme azonban nem uralja Isten szervezetét,
és józan érveink vannak amellett, hogy bízzunk azokban a
férfiakban, akik közöttünk vezető helyet foglalnak
el. A
szervezet szerint tehát a szervezettől független, önálló
gondolkodás bármilyen kérdésben világi
tendenciának való bűnös
engedés. A baj nyilvánvalóan az oktatás színvonalnak emelkedése,
és ezt a Társulat saját statisztikáiból is látni: az iparilag
fejlett országokban csökken a Tanúk száma, és csak az elmaradott
országokban nő. Pontosan
a felsőoktatási képzés révén alakul ki ugyanis az emberben az a
képesség, hogy az elétárt dolgokat más szemszögekből
is meg akarja, és meg tudja megvizsgálni, mint ahogy elétárták:
„Csak ez lehet
a válasz a kérdésre?”
„Egyáltalán:
ez volt a jó
kérdés?” „Ennek vagy annak hol nézhetek utána?” Isten
előtt felelősséggel tartozunk a döntéseinkért! Aki autót vesz,
mennyi részletnek utánanéz, nem? Érzi a kiadás súlyát,
és nem akarja, hogy átverjék – mégis hányukat becsapják! A
vallás esetében vallási témában sokkal nagyobb a tét:
az örök sorsunk, mégis hányan lépnek be egy vallási szervezetbe
anélkül, hogy mindennek
utánanéznének?!
Pedig
nemcsak tévedni, hanem sajnos másokat megtéveszteni is emberi
dolog. A Társulat is minduntalan figyelmezteti
a Tanúkat a sok hamis vallásra, azaz minden
más vallás hamis voltára... Valami azonban nem stimmel
a Társulat
hozzáállásával. Képzeld el, hogy Számodra teljesen
ellenőrizhetetlen forrásokra hivatkozva tennék kijelentéseket
a Társulatról, és ha Te utána akarnál nézni az állításaimnak,
kijelenteném, hogy „Minden úgy van, ahogy mondom,
kételkedni pedig világi
dolog!” Bíznál bennem ezek után? Én úgy látom,
hogy a Társulat is ugyanígy viselkedik
velünk szemben.
Ismeret,
amely örök élethez vezet, 1995
[161.
oldal]A ’hű rabszolgát’ és annak jelenkori Vezető Testületét
felhasználva Isten úgy irányítja szervezett népét,
hogy szellemi táplálékot, öltözéket és menedéket tegyen
elérhetővé mindazoknak, akik részesülni kívánnak e
gondoskodásokból.
[162.
oldal] Persze lehet, hogy már sok mindent tanultál a Biblia
személyes tanulmányozása során. Esetleg segített
is valaki (Cselekedetek 8:30-35) De a hitedet egy növényhez lehetne
hasonlítani, amely lekókad és elfonnyad,
ha nem törődnek vele kellőképpen. Ezért megfelelő szellemi
táplálásban kell részesülnöd (1Timótheus 4:6).
A keresztény összejövetelek folyamatos oktatási programmal
szolgálnak, amely azért készült, hogy tápláljon
téged szellemileg és segítsen állandóan fejlődnöd a hitben,
miközben növekedsz az Isten ismeretében (Kolossé
1:9-10).
Hogy
a „folyamatos oktatási program” és annak a gyakorlatba való
átültetése mit jelent, azt a Tanúk tudják a legjobban.
Heti
több alkalomról van szó: egyórás könyvtanulmányozás; 45
perces Teokratikus Szolgálati Iskola, majd a 45 perces szolgálati
összejövetel; 45 perces nyilvános előadás, amelyet egyórás
Őrtorony-tanulmányozás
követ; gyülekezeti kivonulások
a „szántóföldre”, a prédikáló szolgálat részeként
folyóirat terjesztő körút; a területe házról házra vagy utcán
történő „bemunkálása”, illetve érdeklődő személyeknél
újralátogatások és bibliatanulmányozások levezetése. Ahány
alkalom, annyiszor plusz időre van szükség az utazáshoz és a
személyes felkészüléshez, nem is beszélve. Meg kell említenem a „napi szöveg” olvasására, illetve a személyes és
családi tanulmányozásra szánt időről..t is. És ez csak egy
„általános hírnök” rendes heti programja! Ráadásul Ezen
kívül minden évben ott vannak az egynapos különleges összejöveteli
napok, a kétnapos körzetgyűlések, illetve a három- vagy
négynapos kerületkongresszusok. És hogy a gyülekezet
minél olajozottabban működjön, félévente egy hétre a
körzetfelvigyázó látogatja meg, hogy a vég idejére való
tekintettel fokozottabb szolgálatra buzdítsa a testvéreket...
Megmondom
őszintén, ha Tanú családapa vagy családanya lennék, halvány
fogalmam sincs, hogy hogyan bírnám. Miután
azonban elfogadtam volna a „hű és értelmes rabszolga”
lététjogosultságát és felhatalmazását, azt is elfogadnám, hogy
szükség van ezekre az erőfeszítésekre, mert ő azt mondja.
Igyekeznék mindezt nem áldozatnak venni, vagy legalább
remélni, hogy ez is, az is „jó pont” lesz majd Isten előtt. Lehet,
hogy lelkesítően hatnak Rád a Társulat statisztikái, például
az 1999-2000-es szolgálati év adatai. Eszerint a 21.
253 magyar hírnök 3. 432. 485 órát (!) töltött prédikálással,
kiadványok terjesztésével, bibliatanulmányozással, illetve
újralátogatással. Ugyanakkor abban a szolgálati évbe csak 962
embert kereszteltek meg. Eszerint a magyar Tanúknak
átlagosan és fejenként abban az évben 3568 órát, azaz 148
teljes napot (!) kellett teljesíteniük azért, hogy egyetlen
embert megkeresztelhessenek! (a kisegítő és különleges
úttörők nyilván sokkal az átlag felett, sokak helyett is teljesítettek). Nekem
ez a módszer – a keresztény missziótörténet múltját és
jelenét ismerve – hihetetlenül alacsony hatásfokúnak tűnik,
de itt és most csak arra kérlek, gondolkodj el azon, hogy az 1.
századi tanítványoknak miért nem
volt szükségük ilyen
intenzív képzési módszerre, 12 kérdéskörre vagy vagy 1204
kérdésre, kereszteletlen hírnökökre, hírnökkártyára, területkijelölésre,
kerületkongresszusokra és egyáltalán: a Biblián és a
Szentlelken kívül bármi vagy bárki vagy bármi másra?
Mi volt nekik, amit a szervezet ennyi erőfeszítéssel próbál
pótolni?
Az
Őrtorony, 1987. január 1 (31. oldal)
Becsüljük
hát nagyra mindenkor azt a kiváltságunkat, hogy Jehova szellemi
Paradicsomában lehetünk, ahol oly sok
és gazdag áldásnak örvendezhetünk. Mi tudjuk, hogy kik
ragaszkodnak hűségesen az örökké tartó élet beszédéhez.
Maradjunk hát szoros kapcsolatban velük abban a tudatban, hogy ők
a mi őszinte, lojális testvéreink és
testvérnőink a hitben.
Az
Őrtorony, 2001. január 15 (21.oldal)
Minden
okunk megvan arra, hogy mindvégig szilárdan megtartsuk kezdeti
bizalmunkat. Határozzuk el, hogy lépést
tartunk Jehova szervezetével!
Összefoglalva,
aki ma „megmentésben akar részesülni” és világosságban akar
járni, annak muszáj „szoros kapcsolatban maradnia”
vagy „lépést tartania” a „hű és értelmes rabszolga”
osztállyal. Az Istennek tetsző életvitel és a megmentés ma gyakorlatilag
a hűséges és aktív szervezeti tagságtól függ. Ha
rám ilyen szellemi és erkölcsi nyomás nehezedne, és ilyen
feltétlen engedelmességet várnának el tőlem, akkor nemigen
mernék a szervezet utasításai nélkül vagy annak ellenére
döntést hozni. Az életben ugyanúgy nem boldogulnék a
szervezet utasításai nélkül, mint ahogy egy tolószékben
„felnőtt” fiatal sem tudna egyedül járni. Én is az élet
minden területét
illetően a Társulathoz fordulnék válaszért."