Rengeteg
olyan időszak van az életünkben, amikor pontot kell tennünk
szenvedéseink végére. Amikor a padlóra kerültünk, de fel kell állnunk
onnan, amikor a könnyeinkbe temetkeztünk, de ki kell ássuk magunkat
onnan, amikor összecsaptak a hullámok a fejünk felett, de meg kell
találnunk a kivezető utat, azt az értelmes megoldást, amely véget vethet
a rossznak.
Ezekben a percekben segítségre vágyunk, de csakis azokban a személyekben bízunk, hiszünk igazán, akik szintén hasonló helyzetben voltak, és sikerült rátalálniuk a boldogság felé vezető útra. Szerencsére, vannak ilyen emberek. Anthony de Mello is közéjük tartozott.
De Mello jezsuita szerzetes volt, pszichoterapeutaként a ’80-as években vált közismertté spirituális könyvei révén. Így bukkantam rá én is arra a 4 lépésre, amely a boldogság felé vezet…
1. lépés
Elsőként,
kapcsolatba kell lépned azokkal a negatív érzésekkel, amelyek létezése
még el sem jutott a tudatodig. Rengeteg ember él olyan negatív
érzésekkel, amelyet nem ismer fel önmagában, amelyekről fogalma sincs,
hogy benne lakoznak. Sokan lesznek depressziósak, de ők nem tartják
magukat depressziósnak. Majd csak akkor jönnek rá, hogy baj van, amikor
kapcsolatba kerülnek a boldogsággal.
2. lépés
A
második dolgod az, hogy megértsd, ezek az érzések a te érzéseid, és nem
a valóság részét képezik. Egyszerű, nemde? És azt gondolnád, ezt
mindenki tudja. Pedig nem. Ledoktorált emberek, egyetemi oktatók, és nem
tudják ezt a banális dolgot. Igaz, nem tanították az iskolában… Ott más
dolgokat tanítanak. De a spiritualitás megtanít arra, miként vetkőzzük
le azt az ismeretadagot, amelyet a társadalmunk nevelt belénk. Jegyezd
meg tehát: a negatív érzések benned vannak, és nem a valóságban. Ezért
hagyj fel azzal, hogy megváltoztasd a valóságot. Ez őrültség! És azzal
is hagyj fel, hogy a körülötted lévőket próbáld megváltoztatni. Annyi
időt elvesztegetünk azzal, hogy folyton megváltoztatni akarunk valamit, a
helyzetet, a szeretteinket, a környezetünket, a barátainkat, a
férjünket, feleségünket, a főnökünket, az ellenségeinket, az egész
világot! De valójában semminek sem kell változnia…
„A valóság nem problémás.” A
gondok benned lakoznak. Egyetlen személy sem képes téged boldogtalanná
tenni. Egyetlen eseménynek vagy helyzetnek sincs akkora ereje, hogy
megbánthasson téged vagy megtörje lelki nyugalmad. Nem ezt tanították,
ugye? Hanem az ellenkezőjét! És emiatt te rosszul érzed magad. Senki sem
mondta el ezeket neked, de attól megfigyelheted, hogy így van. Tegyük
fel, hogy az eső elrontja a családi piknikezést. Ki érzi magát rosszul
tőle? Az eső vagy te? Ki gerjeszti a negatív érzést? Az eső vagy te
magad? A gondok kizárólag az ember agyában léteznek… És te vagy az, aki
azokat létrehozza.
3. lépés
Sose
azonosulj azzal az érzéssel! A negatív érzéseknek semmi közük nincs az
„én”-hez. Ezért te se határozd meg önmagad a rossz érzést jellemző
tulajdonságokkal. Ne mondd, hogy „depressziós vagyok”, inkább fogalmazz
úgy, hogy „ez depresszió”. Vagy azt se mondd, hogy „szomorú vagyok” – ha
így fogalmazol, önmagadra vonatkoztatod az érzés tulajdonságait. És
amúgy is, a szomorúság egy illúzió, itt valamennyien tévedni szoktunk.
4. lépés
A
következő lépés az, miként változz meg? Ehhez sok mindent meg kell
értened. A legegyszerűbb az, hogy a környezetünktől várjuk el a
változást, nem mi magunktól. Milyen egyszerű is lenne, ha melletted
mindenki a te vágyaid után idomulna! És milyen szép lenne az élet, ha a
főnököd végre úgy viselkedne, ahogy szeretnéd! Vagy ha a
férjed/feleséged és a szomszédaid is megváltoznának! Mindig arra
vágyunk, hogy a mellettünk lévők változzanak, és ezáltal érezzük mi
jobban magunkat. De arra sosem gondoltál, hogy ha még meg is változna
körülöttünk mindenki, te éppoly sebezhető és gyenge maradsz, mint
azelőtt? Te vagy az, akinek változnia kell… És nem azért érzed magad
rosszul, mert a téged körülvevő világ rossz, hanem azért, mert te nem
érzed jónak…
Az embereket lelki fejlődésükben szerette volna segíteni. Ha te is egy destruktív közösségből jössz, talán segíthet tőle még egy pár értékes gondolat:
"- Az a baj a világgal, hogy az emberek nem akarnak felnőni.
- Mikor mondhatjuk valakiről, hogy már felnőtt? - kérdezte az egyik tanítvány.
- Amikor már nem szükséges, hogy hazudjunk neki bármiről is."
"Valaki egyszer észrevett egy pillangót, amint éppen a bábjából próbált kimászni. Az illető a folyamatot túl lassúnak találta, ezért gyengéden lehelni kezdte a lepkét. A meleg fuvallat fel is gyorsította a folyamatot. De ami kibújt a bábból, az nem lepke lett, hanem egy szétroncsolt szárnyú lény.- A növekedési folyamatot (...) nem lehet felgyorsítani. Csak azt érjük el, hogy tönkretesszük."
"Azok az emberek, akik csak akkor akarnak meggyógyulni, ha az fájdalommentes, hasonlók azokhoz, akik szorgalmazzák a fejlődést, de csak akkor, ha az nem jár változással."
"- Miért boldog itt mindenki rajtam kívül?
- Mert megtanulták, hogy mindenütt felfedezzék a jóságot és a szépséget.
- De miért nem látok én mindenütt jóságot és szépséget?
- Mert amit nem látsz magadban, azt rajtad kívül sem láthatod."
"Nem vagy többé száműzetésben (...), ha rájössz, hogy az egész teremtés a te otthonod."
"A kabátot alakítsd az emberhez, és ne az embert a kabáthoz."
"Szinte senki sem hallotta a következő igazságot: ha igazán boldog akarsz lenni, csak egyetlen dolgot kell megtenned, szabadulj meg a programozottságodtól, dobd el a ragaszkodásaidat!"
"Figyeld meg azt a csodálatos változást, amely azonnal létrejön benned, ha már nem különbözteted meg a jókat a rosszaktól, a szenteket a bűnösöktől, s úgy nézed őket, hogy ezekkel a tulajdonságokkal nem törődsz, illetve róluk mit sem tudsz. El kell felejtened azt a téves hiedelmedet, hogy az emberek tudatosan vétkezhetnek. Senki sem vétkezhet a tudatosság fényében. A bűn nem rosszakaratból, ahogy mi képzeljük, hanem tudatlanságból ered."
"Legyen merszed mindent megfigyelni, ami körülötted van, félelem és képletek nélkül, és akkor hamarosan látni fogsz."
Forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése