Találtam ezzel kapcsolatban egy cikket, ami erről a jelenségről szól, viszont enyhén súrolja az ezotéria fogalmát. Számomra is még megmagyarázhatatlan ez az egész, mégis úgy gondolom szükséges vele foglalkozni. A cikkben leírtakkal nem mindennel értek egyet, de legyen ez a te számodra is egy érdekesség. Íme :
"A hasonló hasonlót vonz magához, és általa
megerősödik. Két különböző dolog taszítja egymást. Az erősebb
meghatározza a gyengébbet, és önmagához hasonlóvá teszi. Mindenki csak
azt tudja magához vonzani, ami pillanatnyi rezgésének megfelel. A
félelem tehát magához vonzza azt, amitől félünk. Viselkedésünk
meghatározza a körülményeinket.
Ha a zongorán megpendítünk egy húrt, mindazon húr együtt fog rezegni
vele, melynek felhangja megegyezik a megpendített húréval, így hoz
rezgésbe minden hang minden olyan testet, melynek frekvenciája
megegyezik vele. Ez azonban nem csupán a fizikai testekre érvényes,
hanem a lelki tapasztalás szintjén is igaz: azokat az energiákat,
rezgéseket és hangulatokat vesszük át, amelyekre fogékonyak vagyunk. A
test és a lélek tehát a vele rokon rezgéseket veszi át, és belesimul
környezetébe.A szabad választás jogán mindazonáltal tőlünk függ, mely rezgésre vagyunk fogékonyak, melyhez csatlakozunk, melyeket erősítjük vagy éppen csökkentjük. Ezen alapszik a mantrák és a szent énekek hatása: az énekléssel rezgésbe hozzuk a bennünk lévő energiákat, és hagyjuk, hogy hatásukat kifejtsék bennünk. Ennek a magas rezgésnek a segítségével olyan területeket aktiválhatunk magunkban, amelyek latensen mindig is megvoltak ugyan, de nem voltak hatékonyak.
Minden ember a valóságnak csak azt a részét érzékeli, amelyre képes rezonálni, és ez nem csupán az érzéki észlelésre vonatkozik, hanem a teljes valóság észlelésére igaz. Ami rezonanciaképességünk határain kívül van, azt nem érzékeljük, az nem létezik számunkra, annak ellenére, hogy természetesen azért még létezik. Bár tisztában vagyunk vele, hogy fizikai szemünkkel a meglévő fényspektrumnak csupán nyolc százalékát tudjuk észlelni, mégis hajlunk arra, hogy a fennmaradó kilencvenkét százalékot úgy kezeljük, mintha nem is létezne, csupáncsak azért, mert képtelenek vagyunk érzékelni.
Miként hasonló beállítottságú embereket magunkhoz vonzunk, ugyanúgy kerülnek elénk gondolatainknak és érzéseinknek megfelelő életkörülmények és történések. Soha senki nem keveredik például véletlenül verekedésbe vagy történik vele baleset, hanem mindig saját affinitásának köszönhetően, amely nélkül ilyen esemény az ő élményeként soha nem manifesztálódhatna.
Az embernek lehetősége van, hogy a mindenütt jelen lévő semleges kozmikus elektronenergiát felvegye, segítségével tetszőleges gondolatokat vagy érzelmi energiát hozzon létre, és ezt az általa létrehozott rezgésfrekvenciát kisugározza. Ez a tudatosan vagy akár tudattalanul kisugárzott energia megfelelő eseményeket fog vonzani, és életkörülményként vagy élményként tapasztaltatja meg az illetővel. Gondolataink és érzéseink „láthatatlan mágnesek", melyek a világból szüntelenül magukhoz vonzzák mindazt, ami velük egynemű.
Alapvető gondolataink, érzéseink és hajlamaink meghatározzák szellemi atmoszféránkat, és megteremtik a siker vagy a sikertelenség auráját. Mindenki érzi a másik emberben ezt a „valamit", és vagy szimpatikusnak, vagy antipatikusnak találja. Ahogy megfelelő fertőtlenítőszerrel megtisztítják a kórtermet a kórokozóktól, úgy lehet valamely tér szellemi atmoszféráját tudatos pozitív kisugárzással „megtisztítani".
Engem nem a másik ember magatartása bosszant, sért, bánt vagy idegesít - ez csupán kiváltja belőlem ezeket az érzéseket -, az ősokot magamban kell keresnem: valami bennem is megvan abból, amit a másik emberben elutasítok, és ez rezonál bennem. Nincs sok értelme tehát bosszankodnom, sokkal inkább azon kell igyekeznem, hogy ezt a tulajdonságot önmagamban feloldjam, nehogy a következő alkalommal ismét rezonáljon. Ha sikerült feldolgoznom, akkor megszabadultam tőle.
Azt hisszük, hogy a teljes valóságot érzékeljük, holott minden ember korlátozott rezonanciaképességgel rendelkezik. Amikor egy könyvet olvasunk, azt hisszük, hogy az egész könyvet befogadtuk, ám ha ugyanezt a könyvet néhány évvel később újra elővesszük, egészen más dolgokat fogunk belőle felfogni. Minthogy időközben tudatunk és vele együtt rezonanciaképességünk is kitágult, ezért a valóságnak már egy nagyobb részét tudjuk felfogni. Lehet, hogy ha néhány évvel később ismét elővesszük a könyvet, ugyanígy járunk, s ezúttal még jobban, még mélyebb rétegeiben tárulkozik fel a könyv.
Különleges rezonanciaképességünknek köszönhetően újra meg újra sajátos „véletleneket" élünk meg. Egy zenész például véletlenül megismerkedik az utcán egy másik zenésszel, egy tudós „véletlenül" a parkban egy padon felejtett újságban szakterületére vonatkozó cikket talál. Mihelyt belül megértünk egy bizonyos tapasztalatra vagy találkozásra, szellemileg előkészülünk erre a tapasztalásra, és a sorstörvény alapján a megfelelő élményben lesz részünk. Ám ha egy ilyen élményre még nem állunk készen, ez irányú igyekezetünket és próbálkozásainkat nem koronázza siker.
Minthogy a különböző rezonanciaképességekkel rendelkező emberek a valóságnak más-más részét érzékelik, mindannyian más-más világban élünk. Az ember a saját rezonanciaképessége alapján teremti meg a maga világát, amelyet rajta kívül senki nem látott, és amelyben tökéletesen egyedül él.
A rezonancia törvényén keresztül a teljesség törvénye is egészen új aspektust kap: megmutatja, hogy csak annyit kaphatunk, amennyinek felvételére képesek vagyunk, és olyan minőségben, amely tudatunk rezgésének megfelel. Ám bármit tartsunk huzamosabb ideig a tudatunkban, az előbb-utóbb tényként jelenik meg a külvilágban. Még ha nem is tudatosan gondolom, hogy „szegény vagyok", de úgy jöttem a világra, hogy magammal hoztam a tudattalan hajlamot arra, hogy így gondolkodjam, akkor egészen addig, amíg ezt a gondolkodásmódot tudatosan meg nem változtatom, külsőleg szegény is maradok. Lehet ugyanis, hogy nem ismerem a rezonancia törvényét, vagy nem értem, miként működik, az azonban ettől függetlenül hat. Elég csak tudatosítani, hogy valamire valóban szükségünk van, és rövid időn belül, nemritkán csodás körülmények között meg is kapjuk. Lehet, hogy éppen valamilyen szokatlan téma foglalkoztat bennünket, és váratlanul valakitől egy könyvet kapunk, amelyik éppen erről a témáról szól, nem sokkal később először olvas egy cikket erről a dologról az egyik magazinban, majd pedig az egyik barátjával beszélgetvén meg kell állapítania, hogy az illető már régóta ugyanazzal a témával foglalkozik. Az ilyen „véletlenek láncolata" mögött mindig a rezonancia törvénye rejlik. Ha belül nem vagyunk készek, ha nem értünk meg rá, teljesen fölösleges keresgélnünk. Amire valóban szükségünk van, az ránk fog találni. Hagyjuk, hogy ránk találjon!
Tökéletes, egészséges, harmonikus és boldog élet vesz körül bennünket, ám ebből csak annyi tud általunk megvalósulni, amennyit tudatunk befogadni képes. Befogadni annyit jelent, mint hinni. A hitünk az egyetlen, amely a tökéletes élet megvalósítását korlátozza."
Forrás: http://www.fenyportal.hu/cikk.653.a_rezonancia_torvenye.html
Most találtam meg a blogodat. Gratulálok, jól összefoglaltad ezt a témát. Az írásodból kitűnik, hogy mi a különbség az értelmetlen önmarcangolás és bűntudatkeltés ("a te hibád") - amiket a szektákban próbálnak becsempészni a naív hívek elméjébe egy hamis spiritualizmus nevében - és a valódi belső munka ("az ősokot magamban kell keresnem: valami bennem is megvan abból, amit a másik emberben elutasítok, és ez rezonál bennem") között.
VálaszTörlésCsak így tovább, majd többször benézek ide!
A cikk nem az én érdemem, szinte teljes egészében bemásoltam. Lehet kapok majd a fejemre a tartalma miatt, de úgy éreztem itt a helye.
VálaszTörlésKöszi szépen, aranyos vagy!
:)